Veled még kirándulnék is. Pedig nem szeretek. Egyedül igen. Erre múltkor jöttem rá, mikor elmentem futni a Pap-szigetre, és életemben először megálltam futás közben. Leültem a padra, és néztem a Dunát. Sosem gondoltam volna, hogy ott, egyedül a természetben, ilyen jól tudom magam érezni, még ha szomorú is voltam. Olyan, mint mikor a helyedre kerülsz. Mint egy puzzledarab. Tudod, hogy a puzzle egy szomorú képet ábrázol, de majd egyszer kirakod azt a képet, és elkezdesz egy másikat.
levél egy
2012.04.10. 00:24
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://fagyilany.blog.hu/api/trackback/id/tr704374457
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.