Most van itt az ideje hogy igazán boldog legyek. Igazán büszke lehetek magamra.
Mindenből átmentem, ami fontos, abból jó jegyet kaptam, meg vagyok dicsérve, szorgalmas vagyok minden kibaszott elismerési kupa az enyém lehetne.
De valami még sincs rendben.
Olyan mint mikor sütsz egy tortát, és csak a sütőport elfelejted belerakni. Nagyon picike összetevő, az ember nem is gondolná, hogy egy ilyen kis tasaknyi fehér por milyen fontos lehet. És mégis az.
Egész évben a nyarat vártam. Hogy mennyi mindent fogok csinálni. Mennyi mindenre lesz IDŐM, hú de vártam te jó ég, hogy ne legyek minden nap hulla fáradt.
És itt van. És még nem tudok mit kezdeni a nagy szabadságommal. De lesz ez még így se. Szépen elkezdek dolgozni, csinálom a kis dolgaimat, eljárok futni, meg olvasok meg skálázok, mindent fogok csinálni. Ezt a futást sem úgy fogom csinálni ahogy tavaly. Múlt évben szépen fokozatosan abbahagytam a nyáron. Most megvan hozzá a kondim és mozgásigényem hogy többet csináljam. És augusztusban balett. De jó lesz.
Viszont nem szabad ennyi előreszaladnom. Most kiélvezem a pillanatot, hogy itt ülök a halovány fényekkel megvilágított szobámban, iszom a kis teácskámat és végre írok. Mert ugye erre is van időm. Mindjárt meggyújtok egy relaxációs gyertyát és meditálok egyet.
Ez most ilyen lett.
