Délután van. A színházterem üres, a technikusok sincsenek még bent. Egy lány lép be az üres színpadra. Körülnéz, magába szívja a csend és üresség mámorító, feszült légkörét. A nézőtérnek hátat fordítva elkezdi kitalálni a díszletet.
Egy kellemes szoba lesz a színtér. Hátul két nagy ablak, közöttük és mellettük két oldalon három barna könyvespolc. A polcok teli vannak kötetekkel, amiket a tulajdonos az évek során gyűjtött össze. A bal oldali ablak előtt, kicsivel előtte egy íróasztal sréhen, szép lámpával, és egy fehér laptoppal. Olyan szögben van elfordítva, hogy aki leül az asztalhoz, annak a néző minden arcrezdülését látja. A jobb oldalon egy nagy kanapé vörös kárpittal, és zöld párnákkal. Szintén jobb oldalon egy állótükör állványon, úgy fordítva, hogy aki megnézi benne magát, annak a néző látja minden arcrezdülését. Jobbra és balra egy egy ajtó kifelé a takarásba, bal oldalon a konyha, jobb oldalon a hálószoba és a fürdőszoba. Kellemes fény, világos, de mégis otthonos hangulatot teremt. A színpad elülső részén vannak azok a jelenetek, amik külső helyszínen, vagy a hálószobában játszódnak. 
A helyszín megvan, már csak egy kis hozzávaló kell. A lány leül az asztalhoz. Felnyitja a laptopot, és berakja ezt a számot: https://www.youtube.com/watch?v=JErVP6xLZwg
Feláll és elégedetten körülnéz. Kezdődhet az előadás. Könnyed tánclépésekkel kilejt a színpadról.
Ahogy a szám a feléhez ér, nézők kezdenek beszivárogni a színházterembe. Érdeklődve nézik a díszletet, ugyanis a függönyt nem húzták el az előadás megkezdése előtt. A szám végére mindenki a helyére kerül. Nem nagy színház, 50 ember fér be kényelmesen. Este 7 óra. Mindenki a helyén.
