Rossz szokásom hogy kezdeti lelkesedés után letörik nálam az intenzitás az irkálás után, de ez így van jól. Vagy nem. Írni mindig kell, nem is csak miattatok, hanem miattam. Muszáj fejlődni, vagy jönnek a bajok, meg leépülések, meg sírás rívások.
Amúgy békésen telik a vasárnapom, ki kell találnom egy koreográfiát, amiben a boldogságot táncolom el. Most ezt próbálom összerakni. De még csak a zenét sikerült kiválasztanom.
Örülök hogy vége ennek a hétnek. Elég kaki volt. Ennél már csak jobb lehet minden :)
